- 트럼프 ‘관세폭탄’에···애플, “4년간 미국 내 5000억달러 투자”
- 도널드 트럼프 미국 대통령이 ‘관세 폭탄’을 경고하는 상황에서 애플이 미국에 5000억달러(약 714조원)를 투자하는 계획을 밝혔다. 애플은 24일(현지시간) 성명을 통해 “앞으로 4년 동안 미국에 5000억달러 이
.
A hírek szerint az Apple-t annyira megterhelték a Trump-kormányzati vámok, hogy 4 év alatt 500 milliárd dollárt fektet be az Egyesült Államokba kutatási és gyártóüzemek létesítésére.
Az Apple az Egyesült Államok egyik legnagyobb óriásvállalata, amely a ‘neoliberális korszakban’ a kínai iPhone gyárak és egyéb tengerentúli gyártóüzemek révén jelentős előnyökre tett szert, és ez szimbolikus jelentőséggel bír.
Ebből a szempontból vizsgáltam ezt a hírt, és arra gondolok, hogy a Trump által indított ‘vámháború’-t is fontosnak kell tartanunk Trump elnöksége után is, az amerikai hegemónia következő évtizedeinek szempontjából.
Az amerikai vállalatok tengerentúli gyártóbázisainak munkahelyeinek az Egyesült Államokba való visszaszerzéséről szóló ‘reshoring’ (visszatelepítés) már az Obama-kormány idején is több mint tíz éve szó van.
De a kisebb támogatások vagy adókedvezmények, azaz a ‘répa’ nem igazán segítették a reshoring folyamatát. Most úgy tűnik, hogy ez a ‘répa’ ‘ostorrá’ változik, és a Trump által indított vámháború célja nem a vámbevételek növelése, hanem a ‘gyártói munkahelyek reshoringje’, legalábbis ez a gondolat motoszkál bennem.
A második világháború után az Egyesült Államokban a GDP-hez viszonyított államadósság aránya hasonló volt a maihoz, azaz kritikus szinten állt.
Azonban a második világháború után az Egyesült Államoknak sikerült ezt a helyzetet megoldania, és az 1980-as évekig a mintegy 120%-os államadósság arányt 50% alá csökkentette.
Természetesen nem az államadósság csökkentése érdekében alkalmazott szigorú költségvetési politika révén, hanem úgy, hogy ‘a GDP növekedési üteme meghaladta az államadósság növekedési ütemét’.
.
Nézzük meg tehát, hogy 1945 és 1980 között mi történt az Egyesült Államokban.
Az alábbi grafikonon látható, hogy az 1950-es évek közepén az amerikai munkahelyek körülbelül 60-65%-át a szolgáltató szektor adta. A második világháború alatt a hadiipari létesítmények (gyártószektor) működése miatt ez az arány 55%-ra is lecsökkent.
A szolgáltató szektor részaránya folyamatosan nőtt, és 2010-re elérte a 86%-ot, és azóta is ezen a szinten maradt.
Úgy tűnik, hogy a ‘szolgáltató szektor is elérte a telítettségi pontját’.
A teljes foglalkoztatottság (nem mezőgazdasági foglalkoztatottság) aránya a szolgáltatóiparban
Az 1950 és 1980 közötti időszakban, amikor az Egyesült Államok jelentősen csökkentette az államadósság arányát, és gazdasági fellendülést élt meg, a főbb jellemzők közé tartozott a ‘jó minőségű gyártói munkahelyek magasabb aránya a jelenleginél’, valamint a ‘rendkívül progresszív adórendszer’ (a fogyasztási hajlam maximalizálása a korlátozott gazdasági méretű országban).
Az 1980-as évekig a ‘Made in USA’ jelzés nagy presztízzsel bírt.
A grafikon alapján az amerikaiak szeretnék visszahozni azokat a jó minőségű gyártói munkahelyeket, amelyek az ország ‘nagyságának’ idején léteztek.
Az amerikai szolgáltató szektor munkahelyeinek növekedése az elmúlt években egyrészt annak köszönhető, hogy a gyártói munkahelyek alacsonyabb költségek miatt az Egyesült Államokon kívülre vándoroltak, másrészt pedig a hazai szolgáltató szektor munkahelyeinek növekedése miatt.
Tehát a szolgáltató szektor munkahelyeinek arányának csökkentése érdekében nem a szolgáltató szektor munkahelyeit kell csökkenteni, hanem a gyártói munkahelyeket kell növelni.
A látszólag telített amerikai szolgáltató szektor munkahelyeinek növeléséhez is szükség lehet gyártói munkahelyekre. Például a szövetségi szolgáltató szektor fellendüléséhez az szükséges, hogy a Samsung Electronics és más gyártóvállalatok jól teljesítsenek, és a munkavállalóik a környező kereskedelmi szektorban költsenek pénzt.
A szolgáltató szektorban ugyanaz a pénz kering a régióban, de új gyártóüzemek létesítése esetén új pénz érkezik, ami a stagnáló szolgáltató szektort is növekedésre ösztönözheti.
(Az amerikai szolgáltató szektor munkahelyeinek növekedése a ‘korlátozott gyártói bázis’ miatt lehet, hogy a szolgáltató szektor munkahelyeinek növelése érdekében új gyártói munkahelyek létrehozásának szükségességét jelzi.)
A StarCraftban például a protoss fajnak a photocannon (szolgáltató szektor) építéséhez először pylon (gyártószektor) építésére van szükség. Egy pylon mellé több cannon építhető, de a hatótávolság korlátozott, és ha nagyobb területen szeretnénk cannonokat elhelyezni, akkor további pylons szükségesek; ...
Trump vámok okozta globális gazdasági válsággal kapcsolatos megjegyzései nagy figyelmet kaptak, és mivel hasonló esetek is voltak a múltban, a ‘csak fenyegetés, de nem lesz belőle semmi’ a fő vélemény.
De ha az amerikai stratégia az, hogy Trump elnöksége után is növeli az amerikai gyártószektor munkahelyeit, akkor ez másképp is értelmezhető.
Ha a több mint 50%-os vám mértéke nem csak Trump elnöksége alatt lesz érvényben, hanem sokkal hosszabb ideig (akár az EU-val vagy Kínával folytatott vámháború esetén is), akkor az Egyesült Államokba exportáló vállalatok újra kell gondolják stratégiájukat.
‘Jobb-e megtartani a gyárakat a jelenlegi helyükön, vagy az amerikai export mennyiségének megfelelő gyárat építeni az Egyesült Államokban?’
Ez mindegy, hogy külföldi vállalatról vagy az Egyesült Államokbeli vállalatokról (például Apple) van szó, amelyeknek gyárai külföldön vannak.
Ha egyszer el kell rendezni a nagymértékű adósságot és a buborékokat, akkor egy nagy, valódi fenyegetéssel lehet bizonyos számú gyártói munkahelyet az országba hozni. A hegemón hatalommal rendelkező Egyesült Államok számára ez a stratégia vonzó lehet a következő évtizedeket tekintve.
Ha a vámfenyegetések fokozódnak, és az időtartamuk is meghosszabbodik, és a vállalatok gyártói munkahelyei véglegesen az Egyesült Államokba költöznek, akkor például az EU-nak, annak ellenére, hogy tudja a vámháború kockázatát, ‘kényszerűen’ vámháborúba kell lépnie az Egyesült Államokkal szemben.
A ‘munkahelyek’ a hosszú távon rendkívül fontosak a gazdaság számára, és politikai szempontból is nagyon érzékeny kérdés. A vám növelése néhány év alatt megváltozhat, de a munkahelyek elvesztése Trump elnöksége után is évtizedekig érezhető lesz, ezáltal meghatározva a régió gazdasági alapjait.
Ha a Trump-kormányzat által vezetett Egyesült Államok olyan vámháborút indít, amely miatt sok külföldi vállalat komolyan fontolóra veszi az amerikai gyárak építését, akkor az EU és Kína is ‘vámválasszal’ fog reagálni, még akkor is, ha tisztában vannak azzal, hogy ez a múltban gazdasági válsághoz vezetett.
Ha Trump átlépi a határokat, akkor az Egyesült Államokkal szembenálló országok vagy gazdasági blokkok vezetőinek ‘politikailag kényszerű választás’ előtt állnak.
Az EU és Kína, és egyéb nagy gazdasági blokkok elviselhetik a rövid távú veszteségeket (‘meglopás’), mint például a vám- és exportcsökkenés, de vajon elviselhetik-e a hosszú távú gazdasági veszteségeket, például a ‘munkahelyek elvesztését’? Ez lesz a globális gazdasági helyzet jövőjét eldöntő kérdés.
- 주식투자를 위한 금융시장 추적기 : 네이버 프리미엄콘텐츠
- 美 ETF 및 시황 베이스 주식투자를 위한 미국 지수, 환율 등 시장지표와 매크로 분석을 위주로 다루는 경제투자 채널입니다 ☘ :: 매일 변동하는 주가, 금리, 환율 등 시장지표 차트와 미국의 주요 경제 데이터를 위주로 글로벌 경제흐름을 파악해 투자전략에 활용합니다. 100년 만에 서서히 부각되며 일각에서 제기되고 있는 제2의 세계 대공황 발생 가능성 및 대응전략도 함께 점검해 갑니다. // - 네이버 블로그 '시장은 항상 옳더라(/gupsin)' 필자가 운영하는 네프콘 채널 // ※ 본 채널은 증시 흐름 분석 목적의 일부 대형주 언급 외에는 개별 종목들의 추천/분석과는 거리가 있는 경제투자 채널이므로 착오 없으시기 바랍니다~ (*종목 추천 등 유사투자자문 행위 채널이 아니므로 착오 구독에 유의)
